Szereplők, és tulajdonságaik

Emberek:

    Kristoff:

Kristoff egy bátor, elkötelezett sárkánylovas. Szereti a kalandokat, és persze éjfúriáját, Smaragdot. Vöröses barna színű haja, és zöld ruhája van. A barátai könnyen megbíznak benne, mert remek barát. Remekül ért a sárkányokhoz. Eléggé érzelmes ha úgy vesszük.

Glaz:

Kristoff jobb keze. Nagyon jó barátságban van Kristoffal. Kedvenc színe a kék, mint sárkánya Viharzó. Szeme barna színű, (sajnos a felső kép régebbi szerkesztésű) haja sötét barna. "Sárkánytudása" vetekszik Kristofféval, de Glaznak még gyakorolni kell. Néha néha összeáll Mike-al, hogy egy kicsit viccből ingereljék Kristoffot. 

Mike:

A legfiatalabb és a legkisebb a csapatban. De amilyen kicsi a bors annyira erős, de ebben az esetben inkább ingerlékeny azaz tüzes, mint sárkánya Vadász. Kristofftól tanulja a sárkány okosságokat, de hogy mit eszik a sárkány, azt csak Mike tudja igazán. Szinte minden halfajtát ismer, igazi horgász fanatikus. Néha Vadásszal kimennek a tengerre halászni. 

Sárkányok:

Smaragd:

Smaragd a legjobban látó éjfúriák közé tartozik. Mivel a legritkább sárkényfajta, Kristoff nagyon vigyáz rá, és ez ugyanúgy működik fordítva. Ő egy hím egyed. Smaragdzöld szeméről kapta a nevét. Nagyon szereti ha simogatják, csikizik, és etetik. Kedvence a tőkehal. Imád a többi sárkánnyal játszani, Viharzóval és Vadásszal. 

Viharzó:

Viharzó egy játékos, azonban kemény hím Siklósárkány. Pompás türkizkék színe az udvarlásnál segít be, és ettől elnyerheti a sikló hölgyek szívét. Ezért van az hogy előbb mindenki Viharzót veszi észre, és utána Glazt. Hihetetlenül pontosan céloz a tüskéivel, és tüze nagyon forró.

Vadász:

Vadász egy laza, tüzes sárkány, épp úgy mint gazdája. Ő is hím épp úgy mint a többi sárkány. Lilás narancssárgás színe van, és amikor begyullad nagyon pazar, eggyüttvéve. Ő a legidősebb sárkány, ezért nagy a valószínűsége, hogy majd hamarabb lesz titán mint pl. Viharzó és Smaragd. Szeret játékból harcolni a többiekkel, de az éles harcban sem utolsó a sorban.

5. Rész | A végzet dala

Leszálltunk a szigetre. Mike még mindig eszméletlen volt, Vadász már magához tért. Én és Glaz kezdtünk aggódni.
- Lehet hogy komolyabb a gond mit hittük!
- Ööööööüüüüüáááááá... -nyögdécselt Mike.
- Mi az Mike? Mit akarsz mondani? -kérdeztem.
Sajnos Mike nem tudott beszélni rendesen, mert ugye eléggé belé csapott a villám. (lásd: RTTE: S02 E11) Ekkor egy különös hangot hallottunk amire a sárkányok felfigyeltek. Viharzó és Vadász felszállt, és elrepült, de én megfogtam Smaragdot így ő nem ment el.

- Kristoff, hová mennek a sárkányaink? -kérdezte Glaz.
- Nem tudom, de a zaj vonzza őket! -ekkor egy "sárkánysegélyhívást" hallottunk. - Kövessük mi is a zajt, és megtudjuk mi az!
Már fél órája követtük a hangokat amikor megláttunk egy csomó bajba esett sárkányt. Egy narancssárga, borostyán szerű képződmény volt az.

Grrr! -morgott Smaragd. Megtalálta Viharzót!
- Viharzó! -szaladt oda Glaz. -Jól vagy?
- Rawk!
- Látszólag nincs baja. De ki kell szabadítanunk a sárkányokat a borostyánból! -javasoltam.
- De hogyan? Ennél keményebb anyagot el se tudnék képzelni! -mondta Mike, majd megkopogtatta a borostyánt, mutatva mennyire kemény.
- Mike! Újra tudsz beszélni! -örültünk meg.
- Igen, igen, de keressük meg Vadászt! 
- Oké! -mondtuk.
Pár perc keresés után...
- Mike, itt van Vadász! -kiáltottam.

- Vadász! Hála Thornak hogy megvagy! -mondta Mike és átölelte Vadászt. Ekkor egy fülsüketítő hangot hallottunk, majd egy sosem látott sárkány szállt le elénk.

- Ööö... Srácok, ez milyen sárkány? -kérdezte Mike.
- Én már hallottam róla, csak nem jut eszembe a neve... -mondtam. Ekkor a Végzetdal (mert ez a sárkány neve) kilőtt egy narancssárga ragacsos anyagot Smaragdra, és gyorsan meg is keményedett, így lett az a kemény borostyán szerű képződmény.

SMARAGD NE! -kiáltottam torkomszakadtából. Odaszaladtam hogy segítsek neki, de túl késő volt. Engem is lelőtt a Végzetdal. 
- Srácok! Ki kell szabadítanotok a sárkányokat! És persze... Engem.
- De ho... -Glaz-t is eltalálta a Végzetdal. 
- Mike! Rajtad múlik a sárkányaink és a mi életünk! Lehetőleg NE SZÚRD EL! -kiáltottuk.
- Majd Mike elszaladt egy helyre ahova nem fér be a Végzetdal. 
- Jól van Mike... Kalandot akartál, hát tessék! -mondta magában. - Ez a gyanta szerű anyag nagyon de nagyon kemény... Mi törné, vagy olvasztaná el ezt az anyagot?! Víz? Dehogy... Egy erős lövésű sárkány? Talán... - Majd visszaszaladt hozzánk.
- Mike?! Mit csinálsz itt? -kérdeztük.
- Azt eszeltem ki, hogy egy nagy erejű robbantás talán kiszedhetne titeket onnan!
- Az nem lenne túl kockázatos? Akár meg is halhatunk! -mondta Glaz. Egyszercsak Vadász "kirobbant" a borostyánból. 
- VADÁSZ?! -csodálkoztunk.
- Vadász hogyan sikerült kijönnöd a borostyánból? -majd Vadász az orrától a farkáig tűzbe borult. 

- Tűz?! Tűz... TŰZ! Srácok, a megoldás a tűz! Tűzzel gyorsan szétrobbantjuk a borostyánokat! -mondta Mike. Majd Vadász a tüzével felrobbantotta a borostyánokat, és kiszabadított minket, és a többi sárkányt.
- Kösz Mike! Nélküled meghaltunk volna!
- Semmiség! Na de gyerünk siessünk mert az dalos sárkány visszatér! -mondta Mike.
- VÉGZETDAL! Eszembe jutott a neve! - mondtam. Majd felszálltunk és elrepültünk a szigetről.

4. Rész | A vérszemű ölvész

Most hogy sárkánylovasok lettünk, így távolabbi helyekre, sok időre fogunk elutazni, így valahogy a faluba az embereknek meg kell békélni a sárkányokkal. De hogy? Amióta megismertem Smaragdot mindig is ezen járt az eszem. Most jut eszembe... A szüleim mindig azt mondták mozduljak ki, menjek ki a friss levegőre... Most örülnének ha kimozdulnék! Pár... Hónapra?! Így hát hazamentünk, megbeszéltük a szüleinkkel hogy elmennénk egy, talán két hónapra... Beleegyeztek! Szóval rohantunk ahogy tudtunk a sárkányainkhoz, felültünk rájuk és elrepültünk...

Egy hatalmas viharba csöppentünk. Villámlott, dörgött az ég. Attól féltünk hogy belénk csap egy villám! Ekkor eszembe jutott az ölvész... Mindig a vihart követi!
- Srácok! Minél előbb ki kell jutnunk a viharból!
- Miért? -kérdezte Mike.
- Mert az ölvész a vihart követi! És mi pont a vihar közepén vagyunk! 
- Meg hát a "sárkánylovas" pályafutásunk elején egy ölvész nagy falat! -jegyezte meg Glaz.
- Pontosan! -mondtam én.
Ekkor egy sikolyt hallottunk. Egy ölvész volt! Hirtelen előbukkant egy felhőből és villámokat szórt.

- Smaragd, plazmabomba!
- Vadász tűz!
- Viharzó, tüskelövés!
Amikor közelebbről is megnéztem az ölvészt láttam hogy vérvörös a szeme. Azt is hozzáteszem, hogy sokkal agresszívebb volt mint egy átlag vad ölvész. 
- Kristoff, ez egy vérszemű ölvész! -kiáltotta Glaz. 
- Igen, látom!
Tovább tüzeltük az ölvészt, és látszott hogy kezdett fáradni. 
- Ezaz! Látjátok, kezd fáradni! -mondta Mike.
- Gyerünk srácok tüzeljük!
Ahogy plazmabombáztuk, tüzeltük és tüskelövéseztük a sárkányt, nem tüzelt tovább. Egyhelyben repült, és ránk nézett. Látszott hogy tervez valamit. Maga köré tette szárnyait, aztán kitárta azokat amennyire tudta, és úgy villámlott mindene hogy nem is látszott ki belőle! 

Az összes tűzerejét bevetve, hatalmas villámokkal eltalálta Mike-ot, és Vadászt. Vadász elkezdett zuhanni az óceán felé. Smaragd és Viharzó elkapta Vadászt, és Mike-ot Smaragd hátán vittük tovább ájult állapotban. Az ölvész közben eltűnt, de nem tudtuk visszatér e. 
- Hahó! Mike! Hallasz engem?! Mike! Kelj fel! Élsz még?! MIKE! -ordítottam Mike-nak. Az ég kitisztult, a vihar elment. A közelbe megláttunk egy szigetet. Ott szálltunk le.

3. Rész | Barátok sárkányháton

Smaragdot jól elrejtettem a falu határába. Odaértem a barátaim házához. Szomszédok voltak. Bekopogtam mindkét ajtón, bekötöttem a szemüket, és elvezettem őket az erdőbe Nyalival. Levettem róluk a kendőt, és megijedtek az éjfúriától, ami egy kicsit szintén megijedt tőlük. Én megnyugtattam mindenkit, és megmutattam nekik, hogy milyen menő dolgokat lehet csinálni a levegőben. Csak úgy ámultak! Még sose láttak ilyen közelről sárkányt. ( hát valljuk be, még én se ) Ezek után mindkettőjük követelt egy sárkányt. Mike-nak már régóta tetszett a Szörnyennagy-Rémség. Ezek után nem is csoda, hogy ő olyat szeretett volna. Glaz-nak egy Siklósárkány illett. Így hát elindultunk az erdőbe keresni egy Szörnyennagy-Rémséget és egy Siklósárkányt. Már egy órája jártuk a vidéket, amikor egy különös hangot hallottunk. Egy Siklósárkány volt! Kiértünk egy tisztásra ahol megláttuk a fenevadat. Megérezte hogy ott vagyunk, megfordult, és lőtt pár tüskét.

Megnyugtattuk, adtunk neki halat, és ezután jött a döntő pillanat! Glaz a kezét kinyújtotta a sikló felé, várt egy kicsit, és voalá! Glaz megszelidített egy sárkányt! Felült a hátára, ismerkedtek, még repültek is. (Igaz, elég alacsonyan.)
-Most én jövök! -szólt Mike. Visszamentünk az erdőbe. Hirtelen hatalmas lángok csaptak elő. 
-Egy Szörnyennagy-Rémség! -kiáltottuk. Mike a halat a kezébe fogta, és lassan közelített a Rémség felé. A sárkánynak már nem lángolt a teste, ez azt jelenti hogy megnyugodott. Mike is kinyújtotta a karját, és megszelidítette a bestiát.
-Vannak sárkányaink! - Kiáltottuk, és elrepültünk a messziségbe...

2. Rész | A nyereg

Már órák óta repültünk az éjszakában. Már láttam a falumat a magasból. Smaragddal a sziget túlsó felén szálltunk le, hogy a vikingek ne öljék meg őt. Már nagyon fájt a fenekem Smaragd tüskéitől. Elterveztem hogy csinálok egy nyerget a hátára!

Haza mentem, halkan kinyitottam az ajtót, meglestem a szüleimet. Ők még mélyen aludtak. Elvittem otthonról mindent ami kellett. Már hajnalodott, ezért siettem vissza az erdőbe Smaragdhoz. Odaértem és Smaragd nem volt ott! Egyszercsak egy különös kuncogást hallottam.

PUFF! Smaragd volt az, ott volt a fán és rám ugrott! ( És persze megnyalt. ) Ott az erdőben megcsináltam a nyerget. Nem volt nagy szám, egy egyszerű kis nyereg. Odanyújtottam neki a nyerget had ismerkedjen meg vele. Felraktam a hátára, és tetszett neki! Fel szálltunk, hogy gyakoroljuk a repülést. Nagyon jó volt. Nem is értettem hogy miért írtjuk őket. És milyen klassz lenne ha lenne többen repülnénk! Mint egy nagy csapat! Ekkor jutottak eszembe a barátaim! Glaz és Mike! És még abban a pillanatban elrepültem hozzájuk!

1. Rész | A titokzatos éjfúria

   Kristoff vagyok. Sárkánylovas. Egy sárkánylovas, akinek egy éjfúriája van, akit Smaragdnak hívnak. Most Smaragdés az én történetemet mesélem el nektek.

Elszöktem otthonról. Egy kosárba pakoltam magamnak élelmet, és vizet, és egy csónakkal a tengerre szálltam. Már semmi és senki sem tudott megállítani. Késő éjszaka volt, és álmos voltam, ezért lefeküdtem aludni. Ködös reggelre ébredtem. A kosárból elővettem egy halat, és megettem. Egyszercsak egy különös szigetre értem. Kiszálltam a csónakból. Titokzatos hangokat hallottam, amit nem is hittem el! Ezek éjfúria hangok voltak! Még sosem láttam éjfúriát! Azt hallottam róluk hogy a villám és a halál istentelen ivadékai. Ekkor megálltam. Nagyon buta gondolatok jártak a fejemben. 5 perc gondolkozás után egy elég furcsa ötlet jött ki a fejemből. Miért kéne megölnöm őket? Lehet cuki teremtmények! Ekkor jött az ihlet! Meg fogok lovagolni egy éjfúriát! Bár, azt még nem tudtam hogy, a többi még nem fogalmazódott meg bennem. Még ebben a pillanatban elsötétedett az ég, és villámokat láttam a sziget túlsó feléről. ( meg kell hagyni, hogy ez egy elég kicsi sziget volt ) Hallottam egy éjfúriát, és egy másik sárkányt. A villámok alapján az ölvészre gondoltam.

Odaértem, és megláttam a két harcoló sárkányt. Az ölvész meglőtte az éjfúriát, és az a földre zuhant. Látszott, hogy elfáradt, és nincs több ereje. Szerencsére ott volt nálam a halas kosaram, és odadobtam neki három nagy halat. Gyorsan megette a halakat, és rám nézett. Tisztán láttam hogy kitágult a pupillája. Gyorsan felrepült, és úgy lőtte az ölvészt ahogy csak tudta. Az ölvész nem bírta tovább, és elhúzta a csíkot. Az éjfúria leszállt, erre én még több halat dobtam neki. Ő mindet megette, békésen odajött hozzám, és megnyalt! Megsimogattam, és ő tovább nyaldosott! Ezek után elneveztem Smaragdnak! Óvatosan felültem a hátára, felszálltunk, és elrepültünk haza! 

Nos, ennyi volt a története az én kicsi Smaragdomnak! Remélem tetszett, hamarosan visszatérek újabb történetekkel!