Smaragdot jól elrejtettem a falu határába. Odaértem a barátaim házához. Szomszédok voltak. Bekopogtam mindkét ajtón, bekötöttem a szemüket, és elvezettem őket az erdőbe Nyalival. Levettem róluk a kendőt, és megijedtek az éjfúriától, ami egy kicsit szintén megijedt tőlük. Én megnyugtattam mindenkit, és megmutattam nekik, hogy milyen menő dolgokat lehet csinálni a levegőben. Csak úgy ámultak! Még sose láttak ilyen közelről sárkányt. ( hát valljuk be, még én se ) Ezek után mindkettőjük követelt egy sárkányt. Mike-nak már régóta tetszett a Szörnyennagy-Rémség. Ezek után nem is csoda, hogy ő olyat szeretett volna. Glaz-nak egy Siklósárkány illett. Így hát elindultunk az erdőbe keresni egy Szörnyennagy-Rémséget és egy Siklósárkányt. Már egy órája jártuk a vidéket, amikor egy különös hangot hallottunk. Egy Siklósárkány volt! Kiértünk egy tisztásra ahol megláttuk a fenevadat. Megérezte hogy ott vagyunk, megfordult, és lőtt pár tüskét.
Megnyugtattuk, adtunk neki halat, és ezután jött a döntő pillanat! Glaz a kezét kinyújtotta a sikló felé, várt egy kicsit, és voalá! Glaz megszelidített egy sárkányt! Felült a hátára, ismerkedtek, még repültek is. (Igaz, elég alacsonyan.) -Most én jövök! -szólt Mike. Visszamentünk az erdőbe. Hirtelen hatalmas lángok csaptak elő. -Egy Szörnyennagy-Rémség! -kiáltottuk. Mike a halat a kezébe fogta, és lassan közelített a Rémség felé. A sárkánynak már nem lángolt a teste, ez azt jelenti hogy megnyugodott. Mike is kinyújtotta a karját, és megszelidítette a bestiát. -Vannak sárkányaink! - Kiáltottuk, és elrepültünk a messziségbe...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése