5. Rész | A végzet dala

Leszálltunk a szigetre. Mike még mindig eszméletlen volt, Vadász már magához tért. Én és Glaz kezdtünk aggódni.
- Lehet hogy komolyabb a gond mit hittük!
- Ööööööüüüüüáááááá... -nyögdécselt Mike.
- Mi az Mike? Mit akarsz mondani? -kérdeztem.
Sajnos Mike nem tudott beszélni rendesen, mert ugye eléggé belé csapott a villám. (lásd: RTTE: S02 E11) Ekkor egy különös hangot hallottunk amire a sárkányok felfigyeltek. Viharzó és Vadász felszállt, és elrepült, de én megfogtam Smaragdot így ő nem ment el.

- Kristoff, hová mennek a sárkányaink? -kérdezte Glaz.
- Nem tudom, de a zaj vonzza őket! -ekkor egy "sárkánysegélyhívást" hallottunk. - Kövessük mi is a zajt, és megtudjuk mi az!
Már fél órája követtük a hangokat amikor megláttunk egy csomó bajba esett sárkányt. Egy narancssárga, borostyán szerű képződmény volt az.

Grrr! -morgott Smaragd. Megtalálta Viharzót!
- Viharzó! -szaladt oda Glaz. -Jól vagy?
- Rawk!
- Látszólag nincs baja. De ki kell szabadítanunk a sárkányokat a borostyánból! -javasoltam.
- De hogyan? Ennél keményebb anyagot el se tudnék képzelni! -mondta Mike, majd megkopogtatta a borostyánt, mutatva mennyire kemény.
- Mike! Újra tudsz beszélni! -örültünk meg.
- Igen, igen, de keressük meg Vadászt! 
- Oké! -mondtuk.
Pár perc keresés után...
- Mike, itt van Vadász! -kiáltottam.

- Vadász! Hála Thornak hogy megvagy! -mondta Mike és átölelte Vadászt. Ekkor egy fülsüketítő hangot hallottunk, majd egy sosem látott sárkány szállt le elénk.

- Ööö... Srácok, ez milyen sárkány? -kérdezte Mike.
- Én már hallottam róla, csak nem jut eszembe a neve... -mondtam. Ekkor a Végzetdal (mert ez a sárkány neve) kilőtt egy narancssárga ragacsos anyagot Smaragdra, és gyorsan meg is keményedett, így lett az a kemény borostyán szerű képződmény.

SMARAGD NE! -kiáltottam torkomszakadtából. Odaszaladtam hogy segítsek neki, de túl késő volt. Engem is lelőtt a Végzetdal. 
- Srácok! Ki kell szabadítanotok a sárkányokat! És persze... Engem.
- De ho... -Glaz-t is eltalálta a Végzetdal. 
- Mike! Rajtad múlik a sárkányaink és a mi életünk! Lehetőleg NE SZÚRD EL! -kiáltottuk.
- Majd Mike elszaladt egy helyre ahova nem fér be a Végzetdal. 
- Jól van Mike... Kalandot akartál, hát tessék! -mondta magában. - Ez a gyanta szerű anyag nagyon de nagyon kemény... Mi törné, vagy olvasztaná el ezt az anyagot?! Víz? Dehogy... Egy erős lövésű sárkány? Talán... - Majd visszaszaladt hozzánk.
- Mike?! Mit csinálsz itt? -kérdeztük.
- Azt eszeltem ki, hogy egy nagy erejű robbantás talán kiszedhetne titeket onnan!
- Az nem lenne túl kockázatos? Akár meg is halhatunk! -mondta Glaz. Egyszercsak Vadász "kirobbant" a borostyánból. 
- VADÁSZ?! -csodálkoztunk.
- Vadász hogyan sikerült kijönnöd a borostyánból? -majd Vadász az orrától a farkáig tűzbe borult. 

- Tűz?! Tűz... TŰZ! Srácok, a megoldás a tűz! Tűzzel gyorsan szétrobbantjuk a borostyánokat! -mondta Mike. Majd Vadász a tüzével felrobbantotta a borostyánokat, és kiszabadított minket, és a többi sárkányt.
- Kösz Mike! Nélküled meghaltunk volna!
- Semmiség! Na de gyerünk siessünk mert az dalos sárkány visszatér! -mondta Mike.
- VÉGZETDAL! Eszembe jutott a neve! - mondtam. Majd felszálltunk és elrepültünk a szigetről.