Kristoff vagyok. Sárkánylovas. Egy sárkánylovas, akinek egy éjfúriája van, akit Smaragdnak hívnak. Most Smaragdés az én történetemet mesélem el nektek.
Elszöktem otthonról. Egy kosárba pakoltam magamnak élelmet, és vizet, és egy csónakkal a tengerre szálltam. Már semmi és senki sem tudott megállítani. Késő éjszaka volt, és álmos voltam, ezért lefeküdtem aludni. Ködös reggelre ébredtem. A kosárból elővettem egy halat, és megettem. Egyszercsak egy különös szigetre értem. Kiszálltam a csónakból. Titokzatos hangokat hallottam, amit nem is hittem el! Ezek éjfúria hangok voltak! Még sosem láttam éjfúriát! Azt hallottam róluk hogy a villám és a halál istentelen ivadékai. Ekkor megálltam. Nagyon buta gondolatok jártak a fejemben. 5 perc gondolkozás után egy elég furcsa ötlet jött ki a fejemből. Miért kéne megölnöm őket? Lehet cuki teremtmények! Ekkor jött az ihlet! Meg fogok lovagolni egy éjfúriát! Bár, azt még nem tudtam hogy, a többi még nem fogalmazódott meg bennem. Még ebben a pillanatban elsötétedett az ég, és villámokat láttam a sziget túlsó feléről. ( meg kell hagyni, hogy ez egy elég kicsi sziget volt ) Hallottam egy éjfúriát, és egy másik sárkányt. A villámok alapján az ölvészre gondoltam.
Odaértem, és megláttam a két harcoló sárkányt. Az ölvész meglőtte az éjfúriát, és az a földre zuhant. Látszott, hogy elfáradt, és nincs több ereje. Szerencsére ott volt nálam a halas kosaram, és odadobtam neki három nagy halat. Gyorsan megette a halakat, és rám nézett. Tisztán láttam hogy kitágult a pupillája. Gyorsan felrepült, és úgy lőtte az ölvészt ahogy csak tudta. Az ölvész nem bírta tovább, és elhúzta a csíkot. Az éjfúria leszállt, erre én még több halat dobtam neki. Ő mindet megette, békésen odajött hozzám, és megnyalt! Megsimogattam, és ő tovább nyaldosott! Ezek után elneveztem Smaragdnak! Óvatosan felültem a hátára, felszálltunk, és elrepültünk haza!
Nos, ennyi volt a története az én kicsi Smaragdomnak! Remélem tetszett, hamarosan visszatérek újabb történetekkel!
