Egy hatalmas viharba csöppentünk. Villámlott, dörgött az ég. Attól féltünk hogy belénk csap egy villám! Ekkor eszembe jutott az ölvész... Mindig a vihart követi!
- Srácok! Minél előbb ki kell jutnunk a viharból!
- Miért? -kérdezte Mike.
- Mert az ölvész a vihart követi! És mi pont a vihar közepén vagyunk!
- Meg hát a "sárkánylovas" pályafutásunk elején egy ölvész nagy falat! -jegyezte meg Glaz.
- Pontosan! -mondtam én.
Ekkor egy sikolyt hallottunk. Egy ölvész volt! Hirtelen előbukkant egy felhőből és villámokat szórt.
- Smaragd, plazmabomba!
- Vadász tűz!
- Viharzó, tüskelövés!
Amikor közelebbről is megnéztem az ölvészt láttam hogy vérvörös a szeme. Azt is hozzáteszem, hogy sokkal agresszívebb volt mint egy átlag vad ölvész.
- Kristoff, ez egy vérszemű ölvész! -kiáltotta Glaz.
- Igen, látom!
Tovább tüzeltük az ölvészt, és látszott hogy kezdett fáradni.
- Ezaz! Látjátok, kezd fáradni! -mondta Mike.
- Gyerünk srácok tüzeljük!
Ahogy plazmabombáztuk, tüzeltük és tüskelövéseztük a sárkányt, nem tüzelt tovább. Egyhelyben repült, és ránk nézett. Látszott hogy tervez valamit. Maga köré tette szárnyait, aztán kitárta azokat amennyire tudta, és úgy villámlott mindene hogy nem is látszott ki belőle!
Az összes tűzerejét bevetve, hatalmas villámokkal eltalálta Mike-ot, és Vadászt. Vadász elkezdett zuhanni az óceán felé. Smaragd és Viharzó elkapta Vadászt, és Mike-ot Smaragd hátán vittük tovább ájult állapotban. Az ölvész közben eltűnt, de nem tudtuk visszatér e.
- Hahó! Mike! Hallasz engem?! Mike! Kelj fel! Élsz még?! MIKE! -ordítottam Mike-nak. Az ég kitisztult, a vihar elment. A közelbe megláttunk egy szigetet. Ott szálltunk le.
